A tisztuló nyelv szótára

– Abszurd: Istentől származó, visszahatások nélküli, embertől független.

– Alapelv: Alapigazságra épülő viselkedési szabály. Az egész teremtést átfogja: bármely részében ugyanúgy alkalmazható, s a rész működésén át is az Egészet szolgálja.

– Angyal:'Kétszárnyú' szellemszemély, aki az Isten égi birodalmában teljesít szolgálatot. Munkája szellemi termékek szerkesztése, előállítása és eljuttatása az emberekhez. Tehát a gondolat, az ismeret, a tudás multidimenzionális összefűzése a teremtésmű fenntartása érdekében. Főangyal a Szó – aki később Krisztussá lett.

– Aspektus: Népőpont, megnyilvánulási forma. Mindenki számára úgy nyilvánul meg valami, ahogy ő látni szeretné, ahogy ő látja.

– Áldás: Isteni tevékenységünkben hatékony és látványos előrehaladást érünk el, és a gyarló testünk is megfelelően magas szintű ellátásban részesül; továbbá rendelkezünk azokkal az eszközökkel, javakkal, földi és égi segítséggel, támogatással, hittel és kitartással, amely az út továbbjárásához elengedhetetlenül szükséges.

– Bálvány: Bármely Istentől független dolog vagy élőlény, amelyet urává teszünk gondolkodásunknak, érzelmeinknek vagy tetteinknek. Lehet ez egy félisten, egy démon, állat, növény, kő; de az étkezés, a hatalomvágy, a pénz, a nő, a szex… stb. Amennyiben elfogadtuk egy bálvány uralmát, onnan kezdve azt szolgáljuk, akár akarjuk, akár nem. Az Istentől elidegenedett lélek Vezető híján vagy önmagát irányítja (akkor ő maga a saját bálványa – ez az egoizmus) , vagy elfogad egy másik vezetőt: egy bálványt. A továbbiakban ez fogja irányítani az életét.

– Béke: (és biztonság): Az emberiség vezetői által kikiáltott béke és biztonság mindannyiszor hazugságnak bizonyul. A Teremtő megtorolja ezt a hazugságot, mint ahogy a történelem folyamán megtorolta újra és újra. (1Thessz 5:3; Jer 6:14; 8:11; Ez 13:8,10; tp)

– Boldogság: A szeretet és a szolgálat terméke. Ha valakit szívből szeretünk, annak a leghatékonyabban szolgálunk.

– Bölcsesség: A megszerzett ismeret helyes felhasználásának képessége; vagyis az a képessége a lélek elméjének, hogy a gondolatait és ismereteit célirányosan Teremtője szolgálatába állítsa annak valamely önálló részeként.

– Bűn: Céltévesztés.

– Dimenzió: 1, Élettér; 2, Létsík. Az élettér a teremtésműnek az a része, amelyet egy-egy élőlény-csoport az érzékszerveivel felfoghat. Létsík egy-egy jelenség valamely szintű megnyilvánulása, mozgása. Egy alsóbb létsíkból egy felsőbbre úgy jutunk, hogy az alsóbb jelenségeit végtelenszer vagy követhetetlen módon sokszorosítjuk, illetve végtelen vagy követhetetlen sebességgel mozgatjuk. Ilyen dimenzió-váltás például az állóképek mozgóképekké alakítása, vagy a követhetetlenül gyorsan forgó test elszíneződése vagy súlycsökkenése. Kauzális~: Ok-okozati összefüggések komplex halmaza. Dimenzió-ugrás: Az az esemény, amikor az ok-okozati összefüggések megszámlálhatatlan elemű halmazzá állnak össze, s váltanak ki egy közös következményt, vagy annak rendszerét.

– Elme: Gondolatok kibocsátásának, befogadásának és egymással való kombinálásának a helye. A szellemi termékek alkotóműhelye.

– Ember: Az egyedi léleknek az a megnyilvánulása, amely képes elgondolkodni eredetén, célján, bejárt és hátralévő útján, önvalóján. Képes önmagáról és kapcsolatairól kérdéseket megfogalmazni és azokra válaszok után kutatni. Képes elméjében visszatérni Istenhez. Lényegtelen, hogy milyen test felvételére vágyott, s kapta meg. A történelem folyamán ez igen sokféle volt, és most is az. Az emberi létformának négyszázezer féle faja van. Ebből csak egy a földnek nevezett bolygón élő embernek nevezett biológiai faj. Lehet állati, félállati, technikai, félrobotikus, energia, félisten vagy óriás, esetleg más – hagyományt nélkülöző ismeretlen fajtája. A lényeg, hogy alkalmas legyen önvalóján elgondolkodni. (Gnómok, tündérek, törpék, démonok… stb.). Szellemiséggel bíró lélek. Valamely lelki dimenzióban (anyag, asztrál, kauzál, mentál, éteri) él, de elméje, tudása és szabad akarata van, saját döntési képességgel bír.

– Farkas: Toportyán-(féreg), gonosz pára, csúf bestia, ordas, csikasz.

– Gondolat: Az elme működésének a terméke. A Teremtő és minden szabad akarattal rendelkező teremtmény elmélkedik, gondolkodik, vagyis gondolatokat bocsát ki magából. Ennek szervezése adja a legfinomabb alapanyagot a szellemnek, majd pedig a léleknek, az anyagnak, társadalomnak. A gondolatok egymással ütköznek, eredetijükhöz visszatérnek, s így újabb gondolatokat szülnek.

– Gonoszság: Szándékos bűn.

– Hit: A nem látható dolgokról való egyértelmű meggyőződés és a leendő dolgok biztos várása. Kizárólag tapasztalati tudás útján nem lehet hozzájutni, csak szellemi ismeretszerzéssel. A hit alapja a pontos ismeret.

– Idő: Cselekedek egymás utáni sorrendje. Ha e cselekedetek törvényes sorrendben követik egymást, egymásra épülnek, az történés; ha ugyanazok a történések szisztematikusan ismétlődnek, akkor azokat megszámolhatjuk. Ez az alapja az időszámításnak.

– Intelligencia: Az elmének az a képessége, hogy ismeretet gyűjtsön, és tudást alapozzon meg. Ezzel azonban ugyanúgy élhet bölcsen is; de ostobán is. Az angyalok is intelligensek – de az ördögök is.

– Ismeret: Szervezett, egységbe tömörített gondolatok halmaza.

– Jó, -rossz: Isten szolgálata – szembefordulás Istennel. Az első abszurd, tehát nem jelent rosszat semmire. A másik azonban önmagában hordja az örökös kettősséget: örömöt – bánatot; boldogságot – boldogtalanságot; kellemest – kellemetlenséget… stb. A jó cselekedet az, amikor a Teremtőtől függve tudatosan az Ő általa megalkotott teremtésmű egységének fenntartásán munkálkodunk. Rossz az, amikor ebből az egységből tulajdonrészt próbálunk magunknak kiharapni, hogy önállóan uralkodhassunk rajta. Az utóbbi minden esetben örökös jó és rossz tetteket eredményez, amelyeknek a visszahatásai is így jók vagy rosszak. Ezért a viszonylagos fenntartása érdekében ez utóbbit szigorúan és folyamatosan szabályozni kell. Így bocsátva rendelkezésre a lehetőséget arra, hogy a rosszul cselekvő lélek felismerje önvalóját, s visszatérhessen eredeti helyzetéhez: – Teremtője oldalára.

– Kauzális-dimenzió: 1. Ok-okozati összefüggések rendszere, léttere; 2. logikai szerkezetek, rendszerek felépítésének, működésének és létezésének a helye.

– Kérub: 'Négyszárnyú' szellemszemély, akit az angyalok közül képzett ki a Teremtő abból a célból, hogy a teremtmények egyedi vágyait anyagba öntse, megvalósítsa. Ő az energia és az anyag felügyelője, építője, fenntartója. A Főkérub: Fény – más néven Lucifer, aki később szembefordult Alkotójával és Istenével, s így Ördöggé lett, hazugsága, pedig Sátánná tette őt.

– Kibernet: Ok-okozati összefüggésekből szőtt háló.

– Kibernetika: Logikai rendszerekkel foglalkozó tudomány.

– Kiber-tér: A felépített logikai kapcsolatok működésének a helye.

– Királyság: Vannak földi királyságok és van Mennyei Királyság, vagy Isten Királysága. Az utóbbi ugyanúgy valóságos királyság, mint az előbbi. A mennyekből gyakorolja a hatalmát. Fő Királya: Jézus Krisztus. Társuralkodóit – szám szerint 144 000-et – a földi emberek közül választja ki és földi haláluk után beiktatja őket mennyei posztjukba. Itt a földön ők szellemi felkentek. Értelmileg és érzelmileg felkészítést kapnak égi uralmuk gyakorlásának elkezdéséhez. A többi képzést már, mint égi személyek kapják meg égi lakóhelyükön. A Mennyei Királyság ezt az uralmat az egész földre kiterjeszti –, illetve mindenhová, ahol emberek élnek vagy élni fognak. (Dán 2:44; Máté 6:9,10; Luk 11:2; om. 181, 182.o.;Dán 7:13, 14; Zsolt 110: 1, 2; Luk 22: 28-30; Jel 5:9, 10; 14:1; Zsolt 2:4-6; Ján 18:36; Ésa 9:7; Luk 1:32, 33; Jel 20:6; my. 114.; 2Sám 7:8-16;)Mielőtt Izrael királyság lett, maga Jehova volt a Király (1Sám 5:6)

– Kiterjedés: A mozgás legkülső határa által határolt tér, létsík, dimenzió.

– Lélek: Tevékeny erő. A Felsőlélek vagy a Szent Lélek a Teremtő működő vagy cselekvő ereje. Teljes tudással, szeretettel, és mindent átfogó képességgel rendelkezik. Mindennek fölötte áll, és mindenben ott van olyan szinten, hogy azt működtetni tudja. Az Isten gondolataiból szerveződött teremtmények is lelkek. Ezek egyedi koncentrált gondolathalmazok, melyek szabad akarattal és tevékenységükhöz szükséges tudással és hatalommal vannak felruházva. Más szóval őket élőlényeknek is nevezzük. Ezek az angyalok; működő anyaghalmazok félistenei; növényekbe, állatokba, emberekbe zárt önálló, működő egységek. Megnyilvánulási formájuk saját vágyaik és tetteik következménye. A lélek nem a test, hanem az azt működtető személyes erő. Más megközelítés szerint: a szellem egységeinek és elemeinek egymáshoz viszonyított mozgása. Cselekvő tényező.

– Lélekszikra: A minden élőlényben jelen lévő parányi vezénylő egység, amely az Isten gondolataiból kiszakadva saját vágya alapján önálló életre kel. Nincs kezdete, hisz az Isten gondolatvilágában állandóan létezett, csupán vágyai alapján átalakult lelki dimenziókba lép, anyagi testet ölt, s azt levetve újabb és újabb anyagi ruhákat vesz fel. Vágyai megélésével ruhája megsemmisül, s ő visszatér Istenhez, ahonnan származott. De mindig önálló marad. Élete során folyamatos kapcsolatban van a Felső-lélekkel. Így mindkettő jelen van minden élőlény szívében.

– Lelkiismeret: Az elme és az érzelem harmonikus együttműködésének eredménye. Gondolataink és érzelmeink egymást kölcsönösen helyeslik, vagy vádolják. Ez tehát az emberben egy belső jelzőrendszer, amely segít különbséget tenni jó és rossz között.

– Létezés: Élet

– Logika: Gondolatok, gondolati elemek és halmazok egymással, egymástól függő kapcsolataiból való építkezés.

– Logisztika: Leendő műveletek sorrendjének és kapcsolatainak tervezése, előkészítése, szervezése és a működés feltételeinek biztosítása.

– Lojalitás: Igazságra épülő hűség, ragaszkodás, együttműködési készség.

– Siber űr: Virtuális terek, vagy világok rendszere és azok kapcsolatai.

– Szellem: A szellem a lelket működtető vagy fenntartó erő. Míg a lélek tevékeny, addig a szellem ellátja azt. A szellem valójában a lélek megnyilvánulatlan, szervezetlen alapja. Ebből épül fel a lélek. A szellem tehát a gondolat, az ismeret és a tudás. Ez az alapanyaga az álomnak, a vágynak, a hitnek…stb. Gondolati elemek és azok halmaza és kapcsolatai. Ennek birodalmai a lelki dimenziók fölött van. Összesen hét ilyen szellemi élettérről tudunk: gondolat, ismeret, tudás, álom, vágy, cél, terv.

– Szeráf: 'Hatszárnyú szellemszemély, akit a kérubok közül képzett ki a Teremtő, hogy igazgassa a szellemi és anyagi teremtésművet; tartsa egyensúlyban azokat egymással; alkosson törvényeket a működésükhöz, szerkessze egybe, segítsen különbséget tenni a jó és a rossz között a teremtésmű egyedeinek –, elsősorban az embernek. Továbbá ítélkezzen a teremtésmű egyedei fölött, s hajtsa végre az ítéletet, illetve jutalmazza meg a helyesen cselekvőket. A Főszeráf Mihály arkangyal, aki arra kényszerült, hogy egy királyságot állítson fel a bukott Főkérub tevékenységének helyreállítására; Ő maga, pedig igazgassa addig a mennyet és a földet, s ítéletet tegyen, illetve bölcsen vezesse a helyreállítási munkálatokat. Ő eredetileg a Főangyal volt, s most örökös posztjává tette Atyja, Jehova Isten a Főszeráf és Főkirály, valamint a Főpap címet.

– Szent: Tiszta, elkülönített

– Szeretet: Mások jóléte iránt megnyilvánuló önzetlen, cselekvő érdeklődés. Ennek legmagasabb foka az isten-szeretet. Nem az a szeretet, ahogy mi szeretjük Őt – hisz az Ő jólétével nem tudunk tevékenyen foglalkozni –, hanem ahogy Ő szeret minket. Ellát bennünket mindazzal, amire az életünk során szükségünk van. Így hát mi úgy tudjuk cselekvően kimutatni Iránta megnyilvánuló szeretetünket, ha Róla, Tőle tanulunk meg minél többet; s így teremtésműve egységének fenntartásában tudunk tevékenyen részt venni. Ennek a Kali-yugában a leghatékonyabb módja az, ha az embertársainkat tanítjuk isten-szeretetre és egymás iránti szeretetre. Az ehhez való tudást viszont Tőle kell kapnunk, s bölcsen az Ő dicsőségére (s így persze embertársaink javára) tudjuk felhasználni. Az emberek egymás közötti kapcsolataiban négy féle szeretet nyilvánul meg, agapé – általános szeretet; sztorgé – vérrokoni kapcsolaton alapuló szeretet; fília – forró baráti szeretet; érosz – szerelem.

– Tér: A gondolatok vagy azok halmazai mozgásának eseménypontjai által képzett halmaz; a gondolatok megnyilvánulásának helye. (űr, a Semmi).

– Terror: Folyamatos egészségkárosodással és életveszéllyel való tudatos fenyegetés.

– Tudás: Szervezett, egységesített ismeretanyagok halmaza.

– Uralkodás: ~ Földi: hatalmat gyakorolni mások felett és hasznunkra fordítani azok képességeit. Alapja a vágy. (Viszont a vágy, ha megfogan, bűnt szül. Az pedig teljességre jutván halált nemz.) ~ Égi: bölcs gondoskodást gyakorolni a teremtésmű más elemei felett az isteni alapelvek helyes felhasználásával. Alapja a szeretet.

– Vérvonal: A bukott emberiséget a Teremtő szeretné visszahívni Magához. Ehhez az égi törvények értelmében egy bűntelen személy életének feláldozása szükséges. Ő Jézus Krisztus. A történelem kerekét Izraelen keresztül vezette el a Megmentőhöz, az áldozathoz. Ő itt a földön kapott emberi testet, melyet feláldozott a bűnös emberiségért. A Teremtő Ádámtól fogva kiválasztotta azokat a hűséges szolgáit, akiknek vérvonalán keresztül elhozta Jézus Krisztus földi testét. Ezeknek a személyeknek a láncolatát nevezzük Vérvonalnak, vagy megmentési vonalnak: egyben ez a tanítványi láncolat is számunkra, keresztények számára.

– Virtuális tér: Logikai halmazokból való életszerű építkezés helye.